Biztosan nem én vagyok az egyetlen, aki az ideje nagy részét a számítógép előtt kénytelen tölteni. Én valószínűleg extrém eset vagyok: a munkám miatt a monitor előtt ülök a cégnél, majd a hobbim miatt még este is kucorgok egy adagot a laptopom előtt – miközben hazafelé az úton sokszor rápillantok a telefonomra, mivel az legalább a metrón is kényelmesen tudom nézegetni.
De a merevlemezek, kütyük és közösségi oldalak is olyanok, mint az ember íróasztala. Egy idő után összekuszálódnak. Én ezért időnként hatalmas digitális nagytakarítást szoktam tartani. Nagyjából így.
Nem vagyok az a típus, aki mindent gondosan és azonnal lemappáz. A munkahelyemen több száz dokumentumot töltök le, nyitom meg, hozok létre hetente, ezeket pedig sem időm, sem türelmem nem lenne rendesen rendszerezni. Időről időre azonban megszabadulok a felesleges dolgoktól.
Törlöm a gépen a temp mappa tartalmát, a böngészési előzményeket és hasonló ideiglenes dolgokat. Erre vannak különböző szoftverek is, de az informatikus haverom nem ajánlja.
Első lépésben mindig törlöm a felesleges regisztrációimat és a profiljaimat. Mindenkinek vannak félbehagyott blogjai, játék-regisztráció, ad absurdum társkeresős profiljai. Én minden hónapban rákeresek azokra a felhasználónevekre, amiket a különböző játékokban, vagy kommentezésre alkalmas weblapokon használok. Ha feleslegesnek látom a regisztrációt, általában törlöm. Senkinek nem kell megtalálnia engem, mondjuk a chess.com-on keresztül.
A gmail nálam egész jól működik, de ahogy egyre több oldal vadászik az adatomra, egyre több hírlevél győzi le a spamszűrőmet. Minden hónapban leiratkozom a felesleges levelezőlistákról, és tiltom azokat az oldalakat, amik túl sok reklámot küldenek.
Végigfutok a Facebook-omon, és gondolkodás nélkül hide-olom azokat az ismerőseimet, akiknek a tartalmait nem szeretem. A túl sok cicás posztot, az indokolatlanul politizálókat, vagy a szimplán bosszantó embereket egyszerűen eltűntetem a hírfolyamból. Ha szeretnének tőlem valamit, úgyis keresnek.
Azt is átnézem, hogy kik, milyen bejegyzéseket láthatnak az idővonalamon. Azokat, akiket csak udvariasságból jelöltem vissza, általában felveszem a korlátozott listára, és többet nem mutatok meg nekik semmit.
Időről időre megváltoztatom a kütyüim háttérképeit, az asztalom színét, átállítok apróságokat ott, ahol lehet. Ilyenkor egy kicsit mindig jobb kedvem lesz, ráadásul a munkában is segít: a megváltozott háttérnek köszönhetően inspiráltabb vagyok, sőt a hibákat is könnyebben észreveszem.